Délibáb

előre szóltak az életemből

magad maradsz mikor minden eldől

ami lépted van az a sötétbe szárad

a szívnek a helye sehol csak árnyak

én maradtam ébren az álmaimban

hiszen előre szóltak hogy minden ott van

ahol éppen felüti a fejét az éjjel

az égen ki az aki maradna ébren?

ha reátelepszik az ég a tájra

megint esőt ígértek a délibábra

sok a felhő a zöme vonulni készül

a nyárból meg ami maradna végül

az eléldegél míg

az évek jönnek utolérnek

kitakarnak és számon kérik

a lelket rajtad de ugye látod?

ma nem úszod meg a boldogságot

sokat feladtam az életemből

miatta ég el itt mindenestől

aki voltam a pultnál veled beszélget

és úgy áll ott mint aki viharba tévedt

robotpilóta ha mélybe révül

repülni készül a gépe nélkül

aztán felszáll nézd pedig zuhannia kéne

de még gyorsít is kicsit hogy leráz de mégse

és fütyülve fújtat a szél a szárnyakon

én elégve gondtalan éjszakáimon

a vártnál mindig kicsit előbbre voltam

ahol megörültek nekem oda virágot szórtam

és megmondtam mindig ha előre szóltam

az évek végül utolérnek

kitakarnak és számon kérik

a lelket rajtad de ugye látod?

ma nem úszod meg a boldogságot

ő meglát fentről idetáncol

kipirultan a boldogságtól

az éjszaka meghalt de ugye érted?

elígértek a boldog végnek

ha magad maradsz mikor minden eldől

én feléd kiáltok az életemből

hé egy árnyék ül az egész világon

a szívnek a helyét sehol se látom

én elébe vágok az új időknek

a falon bevárom az érkezőket

akik a vártnál megint kicsit előbb kihoztak

a bajból amit persze nem ők okoztak

virágot szórtak a síri csendbe

aki vígasztalódna ne jöjjön erre

tudom ismersz hiszen sosem beszéltünk

bár valamennyit este azért beszélni véltünk

de nem este volt csak a fények égtek

és a vadak bedőltek a tévedésnek

ha a kocsmák szaga-zaja bevonzza őket

te hagyd meg így nekik a bolond időket

mert a legtöbb helyen csak ez a délibáb van

meg a találgatás megy az éjszakában

hol a szívnek a helye? sehol csak árnyak

a sarkon túl igazi színészek állnak

és megint pengeti a lant a bárdot

megénekelni ezt a délibábot

de a kértnél ma egy kicsit előbb sötét lesz

te készülj fel ezek az utolsó részek

az álló idők ma indulni készek

az évek végül utolérnek

kitakarnak és számon kérik

a lelket rajtad de ugye látod?

ma nem úszod meg a boldogságod

ő meglát egyből odatáncol

kipirultan a boldogságtól

és arcon csókol csak egyet-egyet

egy ölelés még és aztán enged

a szárnyak a hátán mind vele szállnak

utat adnak a boldogságnak

az évek látod csak utolértek

elígértek a boldog végnek