Elmondanám

Mindenki lő mostanra már

Régóta láthatatlanul élek

Változni kész rajtam kívül

Mindenki más, akit csak az évek

Fújnak felém mindenfelől

Két kézzel integetnek a tájnak

Jóságos ég, elmondanám

Ez voltam én, mindegy mi vár is, elmondanám

Köddel benőtt látóhatár

Sorsukra hagyva vesztek az álmok

Sorsot cserél sok jó barát

Jobbára védhetetlenül állok

Sortűz pereg, dobszó, ha szól

Végszóra járja mind el a táncát

Jobbára jó vesszőfutás

Te jóságos ég, ez voltam én, csak elmondanám

Közeledik el az életem velem épp

Pedig mennyire máshol járt nemrég

Igaz az is, amíg elviseltem a fényt

Az is, az is csak égetett, ahol ért

Hazabuszozik a városomba a nyár

Velem már a múlt időkben jár

Megszűnik itt mindenki más

Egyből, ha elhagyod a világot

Emlékek, ők visznek tovább

Ezt jobb lesz, ha mihamarabb be is látod

Megszokható, csak épphogy nehéz

De mégis, ha megfeszülök sem értem

Jóságos ég, ma gondolj le rám

Ha többet remélsz is, ez voltam én, csak elmondanám

Közeledik el az életem velem épp

Pedig mennyire máshol járt nemrég

Igaz az is, amíg elviseltem a fényt

Az is, az is csak égetett, ahol ért

Hazabuszozik a városomba a nyár

Velem már a múlt időkben jár

♪

Széltében nőtt, szélfútta rét

A házak körül lovaskocsik állnak

Sírig cipelt ásók, kapák

Két kézzel integetnek a tájnak

Várnak, hogy élj úgy, mintha más

Nem volna nélküled a mesédnek

Jótánnyi jót, csak ennyit kívánj

Ha bármit cipelsz is, gondolj felém, mer' elmondanám

Hazabuszozik az életem velem épp

Pedig mennyire távol járt nemrég

Lefogadom, amíg elviselted a fényt

Ugye, ugyanúgy égetett, ahol ért?

Közeledik el a városomba a nyár

Velem már a múlt időkben jár

Közeledik el az életem velem épp

Pedig mennyire máshol járt nemrég

Igaz az is, amíg elviseltem a fényt

Az is, az is csak égetett, ahol ért

Hazabuszozik a városomba a nyár

Velem megint a múlt időkben jár

Közeledik el a nap, mikor hazaérsz

Belépsz, megin' a régi szobádban állsz

Belebuszozik az álmaidba a táj

Tudom, nem is kell mondanod, hova jár

Minek örül ez az élettelen ég?

Nekem csak olyan szegről-végről kék

Sebtében írt történetét

Asztalfiókba zárja a részeg

Később, ha kész a szekrénybe dől

Az ajtót bezárja magára végleg

Képes szegény a fél életét

Is álltában átaludni, ha kéred

Se nem lesz ma több változtatás

Csak a végén egy szó, a szó pont a lényeg

Mégis mi más?