egy lányról

Ismertem egy lányt,

cseresznye ízű volt a szája.

Találkozhatnánk, legyen este a tornapálya.

Kavicsot dobált, csillagoknak fel az égre,

hullottak alá, az elnyúlt pulóverére.

Ismertem egy lányt,

a szemét eltakarta.

A tükör előtt állt, az ajtóban az apja.

Szívében űr, csillagok, aludtak csendben.

Én elárultam, de te ne árulj el engem.

Azt hiszem, már rég nem élek, pedig tizenhat sem vagyok.

A tornapályán minden éjjel kigyúlnak a csillagok.

Ölelj át és emelj fel, mindenem ragyog.

Pulóverem alatt fénylik a Hold, nincsenek angyalok,

nincsenek angyalok, nincsenek angyalok.

Ismertem egy lányt,

cseresznye ízű volt a szája.

Kavicsot dobált és néha eltalálta,

a meszelt kapufát,

nevet, tudta, hogy nézem.

Nem verlek át, mondtam nem verlek át én sem.

Ismertem egy lányt,

aki nem hitt a szavakban.

Új lakást talált, egy olyannal, mint az apja.

Szívében űr, fázik most a pulóverben.

Én elárultam, ő nem árult el engem.

Azt hiszem, már rég nem élek, pedig tizenhat sem vagyok.

A tornapályán minden éjjel kihunynak a csillagok.

Ölelj át és emelj fel, mindenem ragyog.

Pulóverem alatt fénylik a Hold, nincsenek angyalok,

nincsenek angyalok, nincsenek angyalok.